Milyen érzés a világ leghíresebb nőjének lenni? – teszi fel a kérdést a film. Ha erre nem is, de arra választ kapunk, hogy milyen a legvonzóbb nő a világ szerint. Monroe képe a filmvásznon.

Szexi, szőke, formás, titokzatos – valószínűleg ezek a klisék jutnak elsőként eszünkbe, ha meghalljuk Marilyn Monroe nevét. Az Egy hét Marilynnel nem tesz hozzá ehhez a képhez, nem leszünk okosabbak azt illetően, hogy vajon mit érzett, mire gondolt, kit szeretett a színésznő. Inkább a másik, a szemlélődő oldaláról közelít. Erre van is alapja, hiszen a film Colin Clark azonos című naplója alapján készült.

A sztori szerint az ifjú Clark (Eddie Redmayne) élete első filmes munkája során megismerkedik a Nagy-Britanniában forgató Marilyn Monroe-val (Michelle Williams). A nő A herceg és a táncosnő című produkció miatt érkezik Európába férjével, Arthur Miller drámaíróval, míg Colin a lóti-futi, hivatalosan a harmadik asszisztens szerepkörében bontogatja a szárnyait. Ahogy az összes férfit a környéken, őt is elbűvöli Monroe szépsége. A vonzalom kölcsönösnek tűnik, a színésznő a bizalmába fogadja a fiút. És éppen ezen a ponton fulladhatna szenvedős-érzelgős romantikus drámába a film, ám jó hír, hogy ez nem következik be. Amikor a sztár férje az USA-ba menekül, szorosabbra fonódik ugyan kettejük viszonya, de az alkotók megkímélnek minket a hosszú, érzelgős zenével aláfestett ágyjelenetektől. Ehelyett meztelen fürdőzést, csendes összebújást és sokat mondó pillantásokat adagolnak úgy, hogy semmiképpen ne legyen habcsókszerű a végeredmény. Ezek a jelenetek a kis porcelán csecsebecsékre hasonlítanak: letisztultak, csillogók, ám mégsem túl hivalkodók.

A történet azonban nem csupán a két, tulajdonképpen véletlenszerűen egymásra találó fiatalról szól. A herceg és a táncosnőt rendező  Sir Laurence Olivier (Kenneth Branagh) és Monroe kölcsönösen megkeserítik egymás életét. A színésznő hol elkésik, hol képtelen megjegyezni egyetlen mondatot, hol pedig szimplán kijelenti, hogy nem képes eljátszani a szerepét. Olivier tajtékzik, és alig várja, hogy befejeződjenek a felvételek. Bár a pokoli düh ellenére is elvarázsolja Monroe mint nő, ő tényleg nem keveri a munkát és a magánéletet. Két herceg csap hát össze a showgirl kegyeiért, legalábbis az érzelmek terén. Olivier nem próbálkozik látványosan, csak a szeme sarkából vizslatja a szerencsés riválist.

Michelle Williams alakítása kitűnő, s habár az első percekben talán nehezen fogadjuk el a külső különbségek miatt, mégis hiteles. Ráadásul, ha valakinek, hát neki rettenetesen nehéz feladata volt. Nagy kihívás ugyanis megformálni egy olyan karaktert, akinek a legjellemzőbb ismérve a hihetetlen kisugárzása. A Ray Charlest alakító Jamie Foxx, a Chaplint játszó Robert Downey Jr., vagy a Fridává alakuló Salma Hayek esetében könnyebben tudtuk azonosítani őket a figurával. Ezzel együtt Williams finom rezdüléseivel, csodás hangjával kétségtelenül sikeresen varázsolja a vászonra Monroe képét. És nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a Simon Curtis által dirigált színésznő játékában a törékeny, szeretetre vágyó nőt helyezi az előtérbe, nem pedig a problémás, zavaros viselkedésű sztárt. Ez mély tiszteletről árulkodik, ami érezhetően a film javára válik.

Persze nem Williams az egyetlen, akinek kedvéért érdemes a filmet megnéznünk. Kenneth Branagh a tőle megszokottnál is zseniálisabb. Az általa hozott Olivier a vén kujon, brit módra. Nagy színész, nagy rendező és potenciális sármőr. Lobbanékony és hiú, egy igazi páva. Nem véletlen tehát, hogy mindkettejüket jelölték Oscarra. Williams a legjobb női színésznő, míg Branagh a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában versengenek.

Egy hét Marilynnel (My Week with Marilyn)
színes, feliratos, angol-amerikai filmdráma, 99 perc, 2011

rendező: Simon Curtis
író: Colin Clarke
forgatókönyvíró: Adrian Hodges
zeneszerző: Conrad Pope
operatőr: Ben Smithard
producer: David Parfitt, Harvey Weinstein
vágó: Adam Recht

szereplők:
Michelle Williams (Marilyn Monroe)
Eddie Redmayne (Colin Clark)
Kenneth Branagh (Sir Laurence Olivier)
Emma Watson (Lucy)
Geraldine Somerville (Lady Jane Clark)
Judi Dench (Dame Sybil Thorndike)

IMDb

Ezúttal egy háborús klasszikust szeretnék bemutatni Nektek, amely nem is inkább a második világháborúról, hanem két ember háborújáról szól. 

A történet tehát az, hogy a második világháború során valahol egy csendes- óceáni lakatlan szigetre vetődik egy japán tengerészgyalogos és egy amerikai pilóta. A szembenállás alapja, tehát adott lévén arról szó, hogy országaik háborúban állnak egymás ellen. Jelen esetben, azonban csak ők ketten vannak és ez személyes háború lesz. Macska-egér játékot folytatnak egymással, tényleg öröm nézni, hogyan próbálnak meg egymás orra alá borsot törni vagy éppen a dühtől elvakulva hogyan próbálják meg eltenni a másikat láb alól. Az idő múlásával a két férfi közeledése figyelhető meg, vagyis felismerik azt, hogy egymásra vannak utalva. 

Elsőként a színészeket szeretném kiemelni vagyis a két főszereplőt, illetve az igazat megvallva ők ketten alkotják a teljes szereplőgárdát. Lee Marvin játsza az amerikai pilóta szerepét, a japán tengerészgyalogost pedig Toshirô Mifune alakítja. Úgy gondolom, hogy a színészek tehetsége vitathatatlan, tökéletesen adják elő azt a helyzetet amibe ez a két katona került. A néző teljesen bele tudja élni magát a történetbe. A szövegkönnyvel nem sokat dolgoztak, de ez így tökéletes mind a két katona mondja a magáét az egyik csak angolul a másik csak japánul tud, mondhatni kézzel lábbal kommunikálnak. A hangsúly nem a kommunikáción, hanem a bennük lezajló folyamatokon van. A lelki vívódásokon és a végső felismerésen, hogy ők bizony "barátok".  

A szereplőkkel kapcsolatos érdekesség egyébként, hogy Mifune a császári haditengerészetnél szolgált, míg Marvin tengerészgyalogosként harcolt a második világháború alatt, így személyes tapasztalataik és katonai múltjuk is segítségül szolgált a szereppel való teljes azonosulásban. 

Úgy tűnik, az ifjú filmesek megunták a BBC-re oly jellemző letisztult adaptációs iskolát, és az angol romantikusokat legújabb feldolgozásaikban őszintén, szubjektíven, néhol dokumentarista módon viszik vászonra. Cary Fukunaga Jane Eyre-a után Andrea Arnold is elkészítette a maga Brontë-jét, hogy felkavarja a XXI. századi érzelmeket is.

Nehéz film az Üvöltő szelek, az volt minden feldolgozásban, Andre Arnold azonban minden eddiginél nagyobb erőpróba elé helyezi azokat a nézőket, aki vállalkoznak rá, hogy ismét meghallgassák Heathcliff (James Howson) és Catherine (Kaya Scodelario) szerelmének történetét. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a XIX. század maga is olyan nemes és szofisztikált, mint az az irodalmi nyelv, melybe csomagolva megismerhettük. Andrea Arnold legújabb filmje folyamatosan emlékeztet rá minket, hogy az emberek minden korban ugyanolyanok: szenvedélyesek, esendők és gyarlók. Az eddigi adaptációk kifinomultságát hiába is keressük a 2011-es Üvöltő szelekben, annál inkább jelen van Emily Brontë könyvének vadregényes romantikája és nyers ereje, mely kultregénnyé tette a művet.

Arnold legfontosabb elmozdulása az eredeti történettől, hogy Heathcliff szerepét egy fekete színészre, James Howsonra osztotta. Valószínűleg sokaknak fog tetszeni ez a merész változtatás, én kissé öncélúnak érzem, ami a szájbarágó szimbolikán túl gyengíti is a történet hitelességét. Ettől eltekintve Andrea Arnold filmje húsbavágó, zsigeri erőket mozgat, melyek a mozitermet elhagyva is hosszan kísértik az embert. A film sokat köszönhet Robbie Ryan szívbemarkoló képeinek is, melyek tökéletesen visszatükrözik a hősök lelkében duló küzdelmeket. A film tobzódik a természet hol szép és hol pedig inkább visszataszító közelképeiben, melyek még inkább aláhúzzák a történet ösztönösségét, csakúgy ahogy a film nagyrészét uraló gyerekszínészek játéka is.

Miközben a filmnek számos erénye van, elképzelhető, hogy a könnyed romantikus történetekhez szokott nézők vagy a klasszikus BBC-s feldolgozások rajongói nehezen fognak megbírkózni Andrea Arnold újraértelmezett történetével. A több mint kétórás játékidő, a naturalisztikus ábrázolás ilyen mértéke, az erőszakos karakterek és a lassan hömpölygő sztori nem teszi az Üvöltő szeleket könnyen fogyaszthatóvá – de ha mindez nem rettent el minket tőle, a maradandó filmélmény garantált.

Üvöltő szelek (Wuthering Heights)
színes, feliratos, angol romantikus dráma, 129 perc, 2011 (18)

rendező: Andrea Arnold
író: Emily Brontë
forgatókönyvíró: Andrea Arnold, Olivia Hetreed
operatőr: Robbie Ryan
producer: Robert Bernstein, Kevin Loader, Douglas Rae
vágó: Nicolas Chaudeurge

szereplők:
James Howson (Heathcliff)
Kaya Scodelario (Catherine Earnshaw)
Nichola Burley (Isabella Linton)
Oliver Milburn (Mr. Linton)
Steve Evets (Joseph)
Amy Wren (Frances Earnshaw)
James Northcote (Edgar Linton)
Paul Hilton (Mr. Earnshaw)

IMDb

Sokak kérésére külön közöljük a 12. Kocsonyafesztivál zenei színpadi programjainak időpontjait és helyszíneit. Kisebb változások még lehetségesek, de ezek már inkább programbővülést jelentenek.

Számomra Spielberg neve egyet jelent a kiválóval. Ezúttal durván mellé nyúlt és azt, hiszem finoman is fogalmaztam. A történethez hozzá tartozik, hogy moziba mentünk barátokkal és megláttam a plakátját a Hadak útjának. Mondtam is a többieknek, hogy na végre egy király első világháborús film lesz, gondoltam hasonló jellegű mű lesz belőle, mint az Ausztrál könnyűlovasság című háborús dráma. Valljuk, be ez a plakát igen is király és ezek a nagy szavak rajta rendkívül felemelőek. A filmről annyit, hogy a plakát király maga a film az valami förtelem. A mindenki által ismert videómegosztón a film hivatalos trailere alatt, pedig áradoznak erről a "csodálatos" filmről. 

A történetről annyit, hogy teljesen elnyújtotta és sok esetben annyira unalmas, hogy az már szinte hihetetlen. Persze kell a szentimentalizmus nem szólhat egy egész film az öldöklésről és a háború szörnyűségeiről. A nem éppen igavonó állatnak való Joey-t megveszi egy részeges farmer és csodák csodájára a versenyló tulajdonságaival bíró jószág után ekét is tudnak kötni és szántásra is használható. Akár itt is befejezhették volna a filmet, hiszen a nehézségek ellenére megvan az öröm. Ámbár kitör a háború és a hadsereg lovakat vásárol, így főhősünk is eladásra kerül és egy lovassági tiszt tulajdonába kerül, majd német kézbe, ahol a korábban megszerzett ekevonó képességeit kamatoztathatja és ágyúkat vontathat majd. Később a háború alatt találkozik ismét Joey és az eredeti gazdája és a sok nehézség leküzdése után egymáséi lehetnek. Tudom ez nagyon furán hangzik, de mialatt a katonák nagy része a feleségének, családjának írt levelet, addig ő a lovának... Tényleg szívszorító és a zsebkendőket kapkodnia kell az embernek.... nah egy fenét. Spielberg nem egy háborús filmet rendezett már, így illő lett volna neki a tőle megszokott minőséget produkálni ennek a filmnek az esetében is. 

Tudom bennem van a hiba, de az első világháborúban több millió ember halt meg katonák és civilek, nők és gyerekek is egyaránt, ennek fényében egy ló története és élete szerintem nem tétel. A lovak szerepe persze kiemelkedően fontos volt a háború során, mégsem vetekedett az emberi élet értékével. Ebből a filmből sajnos az jön le, hogy a több millió ember elvesztése nem számít, hiszen végig ezért a lóért kell szurkolnunk.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy ez a két és fél órás film maga az unalom és több nyál csordogál belőle, mint a délutáni szappanoperákból. Amikor már teljesen belesüppedtem a mocsárba, melyet a vászonról kiáramló szentimentális vízözön okozott, akkor végre olyan részekhez érkezett a cselekmény, ahol harc volt és a háborút mutatták. Na itt következett be a teljes megsemmisülésem, mert ebből a mocsárból nem, hogy kirángatott az akciójelenet, hanem még mélyebbre döngölt benne. Ismervén Spielberg munkásságát és a már említett háborús filmekben való részvételét úgy vélem ez az életműve mélypontja, ezt a filmet tényleg tagadja le, ha tudja. 

David Guggenheim eddig nem sok emlékezeteset művelt, de aVédhetetlen forgatókönyvének kedvéért most már érdemes megjegyeznünk a nevét. A CIA belső ügyeibe vezető beavatástörténet a nagy könyv szabályait követi, és meg kell mondjam, igazán jól sikerült.

Na azt ne várjuk, hogy túl sok eredeti gondolatot találunk benne, de a sztori kétségkívül remekül össze van téve. Matt Weston (Ryan Reynolds) a CIA egyik védett házának „házmestere“, akivel hónap szám nem történik semmi. Egy nap azonban behozzák az ügynökség leghirhedtebb árulóját, Tobin Froston (Denzel Washington). Amikor a házat megtámadják, Westonra marad, hogy megvédje a vendéget, aki hamar bebizonyítja az ifjoncnak, hogy bizony a CIA nem éppen a szentek gyülekezete.

A Védhetetlen egy klasszikus mester-tanítvány sztori, amely még a közhelyeket sem mellőzi, a picit túlhúzott búcsújelenttől eltekintve azonban mindezt teszi olyan profizmussal és eleganciával, hogy a lehető legjobb érzéssel nézzük végig a kalandokban is bővelkedő mesét. Daniel Espinosa stabil kézzel vezeti színészeit, akik magabiztosan viszik végig a rájuk osztott szerepeket. Washington nem először tetszeleg hasonló bőrben, a számára Oscar-díjat jelentő Kiképzésben Ethan Hawke-nak tanította meg, hogy az élet rendőrként sem fenékig tejfel. Bár feltűnnek más szereplők is a Védhetetlen történetének folyamán – Brendan Gleeson visszakézből hozza például Weston főnökét –, valójában a Weston és Frost közötti dinamika határozza meg a filmet. Az egyszer már bevált figura most is jól működik Washingtonnál, a színész ismét meggyőző az ambivalens karakter bőrében. Ryan Reynold szintén jól teljesít, bár tény, hogy a karaktere közel sem annyira erős, mint a már említett Kiképzés Jake-je (Ethan Hawke) volt. Szerencsére nem is jut túl sok idő Weston jellemének árnyalására, az esményeket elsősorban az akció viszi előre, üldözéses jelenetből jópár kijut, bunyó is van éppen elég.

Az utóbbi években az igencsak csalogató adókedvezményeknek köszönhetően Dél-Afrika egyre több film helyszínéül szolgál. A készítők remekül kihasználták a helyben rejlő lehetőségeket: adja magát, de szerencsére nem is hagyták ki a bádogvárosok ziccert, ahol a pléh tetőkön kergetik egymást a jó, rossz és kevésbé rossz fiúk. Az ország egzotikumát Oliver Wood rendkívül szuggesztív képei még jobban kiemelik, a gyönyörűen szűrt fotók az egész filmnek emlékezetes atmoszférát teremtenek.

Védhetetlen (Safe House)
színes, feliratos, amerikai-dél-afrikai akciófilm, 120 perc, 2012 (16)

rendező: Daniel Espinosa
forgatókönyvíró: David Guggenheim
operatőr: Oliver Wood
producer: Scott Stuber
vágó: Richard Pearson

szereplők:
Ryan Reynolds (Matt Weston)
Denzel Washington (Tobin Frost)
Sebastian Roché (Heissler)
Vera Farmiga (Catherine Linklater)
Brendan Gleeson (David Barlow)
Robert Patrick (Daniel Kiefer)
Sam Shepard (Harlan Whitford)
Rubén Blades (Carlos Villar)

IMDb
www.nooneissafe.com

Az elsősorban a neo egyik feleként ismert Milkovics Mátyás önálló zenei projektje, az IO friss klipjében - a tőle megszokott nárcisztikus módon - magát Milkamot láthatjuk szörfözés közben az Égei- és a Vörös-tengeren.

Mindeközben a zene arról tanúskodik, hogy Mátyásnak még mindig nem sikerült túllépni a Depeche Mode korszakokkal ezelőtti dallamvilágán.

Manapság már bemutatkozó album nélkül is felkaphatnak bárkit. Szép új világháló. Ettől még ugyanúgy bele lehet halni a világba. Mérlegen az öröklét.

Annak a dilemmának nagyjából semmi értelme, ami Lana Del Rey-t aszerint vizslatja, hogy a hipszterek "találták-e meg maguknak", vagy hogy ő-e a net első olyan előadója, akit az "áruló" mainstream sztárcsináló gépezete futtatott be, hogy feltöltette-e az ajkait, magyarul, hogy ő is csak egy kirakatbabú-e. Mert persze, hogy feltakartak mögé a jó orrú píárosok, persze, hogy marketing céllal nyomták be David Lettermanhez, meg bénázni a Saturday Night Live-ba, persze, hogy botoxolt, és akkor mi van? Hülyeség az egész. Esztétikai polémia. Ezzel be is fejezzük a szociológus témázgatást a lány "valódiságáról", helyette inkább a lényegről beszélünk. Arról, hogy aBorn To Die végül is jó pár országban első az eladási listán, meg arról, hogy megérdemelt-e a hájp.

Elizabeth Grant egy kisvárosban nőtt fel. Alig volt húsz, amikor bekerült a Nagy Alma folkudvarába. Greenwich Village-ben azonban minden tömbben találunk legalább egy tucat olyan csajt, aki szomorkákkal próbál érvényesülni. Így a Sparkle Jump Rope Queen, Lizzy Grant And The Phenomena vagy épp a Lana Rey Del Mar nevek alatt próbálkozó dalszerő-énekesnő befutásának kvázi sikertelensége is borítékolható volt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy azért lehetett benne valami, hiszen a producerguru David Kahne csak felkarolta, és Lizzy Grant néven ki is jött tőle egy EP. 2008-at írtunk ekkor. A "kettős identitású" Lana Del Ray A.K.A. Lizzy Grant című első "nagylemez" 2010-ben érkezett, bár fizikai formátumban alig jelent meg belőle pár ezer.

2011 közepére aztán Lana fazont váltott. Kitalálták, vagy kitalálta önmagát, mindegy. Ettől kezdve minden róla szólt. Szerződött az Interscope-pal, karrierje üstökösszerűen ívelt és ível felfelé, gyűlöltet és imádat vette és veszi körül. A sokak által feldolgozott Video Games és a Blue Jeans sorban hódította meg a listákat. És bár leégett (egyesek szerint szándékosan) a Saturday Night Live-ban, debütáló albumát lélegzetvisszafojtva várta nemcsak az ellene és mellette kampányoló tömeg, de a szakma is.

Ami a külsőségeket illeti: az amerikai lány szőkébb, mint Marilyn Monroe és Nancy Sinatra, barnább, mint Adele, és talán kitaláltabb, mint Lady Gaga. Pont olyan valószerűtlen, mintha Laura Palmer hegyvidéki városából, Twins Peaks-ből érkezett volna, hogy aztán a Mulholland Drive egyik ünnepelt kettős személyiségű dívájává váljon, akiben egyszerre vibrál az amerikai szépség és az amerikai álom. Lana sötét és ragyogó, nagyvilági és dekadens, és persze elképesztő szexuális kisugárzással bír. Megvan benne a húszas-harmincas évek jazzdíváinak érinthetetlensége, a késő ötvenes-kora hatvanas évek hamvas bája és a kétezres évek címlaplányainak minden erénye és erénytelensége. Feslett és naiv. Gengszterek forró ölű szeretője, a végzet asszonya, dizőz és ártatlan szüzike. Lana Del Rey a NŐI NEM archetípusait sűríti.

A zene bombasztikus, teátrális, ünnepélyes, mindvégig emelkedett, de vitathatatlanul intelligens és ambiciózus. Fenséges és - Angelo Badalamenti nyomán - filmzenés. A fő hangszerek között az elcsöppenő vonósszekció, a hárfa és a zongora uralja az elfojtott, nyugtalanító, vággyal teli, zárt, de tág tereket (Video Games). A visszafogott, minimál hiphop lüktetést a Kid Kudi vagy épp Lil Wayne mellől ismert Emile Haynie-nek köszönhetjük, bár a belassult triphop jobb alap lett volna a melodrámához. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fősodorhoz köthető hiphop és a klasszikus hangszerek házasítása egészen egyedi módon sikerült (Born to Die), akár brand és trend is lehet - majd eldől.

Persze nem ő az egyetlen producer. A korong társszerzői és zenei megmondói között ott olvashatjuk Rick Nowels (Madonna, Cee Lo Green, Lykke Li, Marina And The Diamonds, Santigold) és Chris Braide nevét, míg a dalszerzőtársak között feltűnik többek között Mike Daly (Alanis Morissette) vagy épp Jim Irvin (Michelle Branch, Boyzone, Zucchero) is. Mindegy, hányan bábáskodtak a produkció létrehozásánál, Lana magával ragadó, szívbe markoló és megindító, hangja és személyisége kiválóan illik a sötét dalokhoz.

A Born To Die persze nem a legőszintébb tudósítás Amerika másik oldaláról, ám van olyan halálos, hogy évekkel túlélje önmagát.

Sok alkotót megihletett már a meghalt anya és az apára maradt gyász, a gyerekek és a hogyan tovább problémája. Könnyen frázisokba és közhelyekbe eshet a próbálkozás. Alexander Payne alkotása – bármennyire is szerethető darab – nem mindig áll meg a csúszós jégen.

Nem tagadom, nem teszi talán senki, éppen az érzelmi hullámok meglovagolása ad lehetőséget egy ilyen történet megírására. Anyu egy vízisí-balesetben nyakát szegi, kómába és kórházba kerül. Apu, Matthew King (George Clooney), arra kényszerül, leállítsa a lélegeztető gépet. Két lánya csendben hadakozik a tragédiával és apjával. Mindezek tetejébe kiderül, anyu megcsalta szerető férjét, aki egy ügyvédi irodában robotol reggeltől estig – Hawaii-n.

Az élet tehát nem mindig hawaii – és ezt a bölcs megállapítást maga a szexi hangú sztár teszi a film első jelenetében, meztelen felsőtestű izmos férfiak, tengerpart és pálmafák alkotta vágóképek mögött. Nem mindig látván a film igazi csapásirányát, gyakran érezhetjük úgy, a film többször, jobban csapong a kelleténél. Mert mi a legfontosabb ebben a filmben? A gyászoló férj? Ahhoz talán túl vicces, és nem érezzük úgy a fájdalmat sem, mint például Michael Winterbottom Genova című filmjében, ahol Colin Firth adja át magát teljesen a felesége halála utáni hetek állapotának. Apa és lányai viszonyában keressük a film lényegét? Kevés és elnagyolt hozzá a lányok ábrázolása, a kisebbikről szinte semmit nem tudunk meg, kapcsolatuk a film végére sem tűnik sokkal szorosabbnak, mint lesz például Scott Hicks Anyátlanokja Clive Owennel és két fura figura fiával – szívbe markoló őszinteséggel megrajzolt mese.

Recept tehát volt bőven, de nem sikerült jól átvenni a hozzávalókat. Mert végülis nem rossz film az Utódok, csak sótlan. Éppen azt a vonalat nem tudta megvastagítani, amely a címet is adja. A King dinasztia, utódai, a Clooney alakította Matt és lányai, Matt és a széles rokonság, számos unokatestvére az 1860-as évek óta őslakos hawaii család, most mégis egy nagy földbirtok eladását tervezik. Mintha egy másik filmet látnánk, amely a hawaii-i családról szól, az elmúló emlékekről, arról, hogy minden szabadstrand helyén pláza épül meg golfpálya. Bezzeg régen! Elég old school, elég melankolikus, ide neki az Oscart!

Mintha sok kis filmet látnánk: egy kis családit, egy nagy családit, egy szerető után nyomozósat, egy gyászoló férjeset; s mindet egy valaki fogja össze: George Clooney. Vannak emberek, akiknek minden szerep jól áll, akit egyszerűen jó nézni: férfinak, nőnek, fiatalnak, öregnek. Clooney-t ismét jó nézni, mert természetes és barátságos, és közben olyan ismerős, mintha az apánk lenne. Clooney-nak jó párját alkotja nagyobbik lánya, Alexandra (Shailene Woodley), aki apja megfontoltságával szemben a kamaszkor robbanékonyságát adja szintén elemi természetességgel és saját szépségével. A színészi játékok nagyszerűségénél és néhány szép hangulati elemnél azonban nem jutunk tovább. Bár mehetnénk. Ilyen lehetőségekkel könnyen mehetnénk.

A zeneszerző-multiinstrumentalista Szesztay Dávid zenekara, a Dav újabb lemezzel örvendezteti meg rajongóit, mi több, élőben is hallható az új hanganyag február 17-én a Gozsdu Manó Klubban. 

Már a trió eddigi lemezei is — melyeket az elmúlt, majd’ hat év során különböző felállásokkal vettek fel — egy egyedülállóan változatos hangulatvilágot, a stílusirányzatok eklektikus, formaújító elegyítését képviselték. A csapat a korongok elkészítése során mindvégig igyekezett hangsúlyozni a frissességet, a nyitottságot és a kísérletező kedvet.

A Dav Trió új lemeze, a Nyílik, bizonyos értelemben egyfajta összegzés, az évek során megszerzett zenei tapasztalatok szinopszisa. Dávid ezúttal több régebbi, eddig fiókban őrzött szerzeményét porolta le, hogy újrafogalmazva, átdolgozva ismertesse meg őket a közönséggel. A korábbi számok parafrázisai mellett természetesen egészen új számok is helyet kaptak a cd-n. Koncepcióját tekintve a lemez erősen dalközpontú: Szesztay a szöveges-énekes szerzemények javára, az instrumentális részek elhagyása mellett döntött. A lemez másik érdekessége, hogy kizárólag magyar nyelvű, már-már költői igényességű szövegeket tartalmaz, melyeket szintén Dávid jegyez.

A Nyílik anyagát a zenekar trió felállásban vette fel, majd a dobbal, basszussal és gitárral lefektetett alapokat Dávid díszítette föl billentyűs hangszerekkel. A korong a DDK Records kiadásában lát napvilágot, akik olyan szerzők-előadók lemezeit jelentették meg az elmúlt években, mint pl. Mitsoura, Lamm Dávid  vagy a Jazzmer Band (Balázs Elemérék zenekara).

Az albumon közreműködött Lukács Gábor(Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Plastic Septett, a Brezo Quartett vagy a Pop Ivan), aki szoprán szaxofonon játszott a Nyaralás című számban és akit Davidék az exkluzív debütáló koncertre is meghívtak, illetve Mizsei Zoltánzeneszerző, énekest (a Zeneakadémia egyházzenei tanszakának tanára, a budapesti Szent István Bazilika Fiúkórusának karnagya), aki a Dav legújabb tagjaként a billentyűs posztot tölti be a koncerteken, sőt mi több, vokálozik is.

A koncertre kétféle belépő lesz: egy 500 és egy 1500 Ft-os—az utóbbi  egyszeri, jutányos (!) ár tartalmazza a még ropogós, a gyárból frissen érkező Nyílik egy példányát. A Dav este kilenckor kezd a GMK-ban, érdemes időben érkezni, hogy mindenkinek jusson a cd-ből! 

A "Don't Think" című film március 26-án jelenik meg Blu-Ray/CD-n és DVD/CD-n. Április 9-én pedig limitált kiadásban könyv formátumú DVD/CD-n is kiadásra kerül az anyag, melyen exkluzív képeket is találunk majd. 

Világszerte mintegy 600 moziban debütált Adam Smith The Chemical Brothers: Don’t Think című filmje. A rajongók és a kritikusok véleménye egybehangzó: a Don’t Think kihagyhatatlan élmény!

Londonban tömegek cikáztak a vetítések között, mert volt, hogy a biztonsági őröknek be kellett zárniuk a mozit a lelkes közönség miatt. Ez a jelenség aztán megismétlődött világszerte Auckland-től egészen Buenos Aires-ig.

A Don’t Think gyakorlatilag újradefiniálja a mozizás fogalmát. A film a The Last Waltz és a Stop Making Sense koncertfilmjeinek sorába emelkedik, minden idők tíz legjobbja közé sorolja a The Daily Telegraph.

A The Chemical Brothers most ismét meginvitálja a nagyérdeműt a Fuji Rock koncertjükre - azokat is, akiknek már nem sikerül jegyet szerezniük erre a vetítésre, és azokat is, akik ugyan már látták a filmet, de szeretnék újraélni az élményt -, amit ezúttal otthonuk kényelmében nézhetnek és hallgathatnak végig a hamarosan megjelenő DVD-n és Blu-Ray-en, valamint a speciális limitált kiadású könyv formátumban. Az összes kiadványhoz tartozik egy CD is a Fuji show élő koncert audió felvételével. 

Szikora Robi és a Soerii & Poolek közös Valentin napi dalt és klipet készített. Az R-GO frontembere évtizedekkel ezelőtt énekelte utoljára el más szerzeményét.

A Soerii & Pooleknél már eddig is hagyomány volt, hogy a zenekari alapfelállást kiegészítve, felkérnek egy-egy énekest vagy akár más műfajból érkező művészt a közös munkára. Lovasi András, Kautzky Armand, Fluor és Péterfy Bori után nem kisebb nevet sikerült megnyerniük, mint Szikora Róbertet, az R-GO alapító frontemberét. A meghökkentő és polgárpukkasztó stílusáról elhíresült fiatal csapat, formabontó módon, most romantikus dallamokkal lepi meg rajongóit. 
 
"Nálunk koncepció, hogy a dalainkhoz általunk elismert művészeket kérünk fel. Ezt a formátumot a jövőben is továbbvisszük. Büszkék vagyunk, hogy Robival tudtunk együtt dolgozni, mert ő egy igazi nagy név és jó zenész. Mivel zeneileg és megjelenésünkben is a paletta másik oldalán vagyunk, így igazán örülünk, hogy összejött ez a közös nóta. Szerettünk volna egy kicsit elrugaszkodni az eddigi stílusunktól és más hangvétellel közelíteni a rajongóinkhoz Valentin nap alkalmából. A „Legyünk boldogok” cím is egy picit más, mint az eddigi slágereink, de természetesen a klipben lesz egy kis csavar, ránk jellemző módon" - áll Soerii & Poolek közleményében. 
 
A  Valentin nap alkalmából megjelenő dalukhoz ugyanis már a klipet is leforgatták, amiben kiderül, hogy a boldogságot a férfiak bizony nem mindig ugyanúgy értelmezik…  
 
Szikora Robi együttműködése azért is nagy dolog, mert Robi 30 éve nem énekelte el más szerzeményét. Utoljára a legendás Hungária zenekarban fordult ez elő, hiszen 1982-ben megalakult az R-GO. Szikora Robi erről így nyilatkozott: 
 
"Amikor a srácok megkerestek az ötlettel, hogy szeretnének egy közös dalt velem, akkor hirtelen nem tudtam hova tenni a bandát. Nem követem a mai trendeket és nem vagyok naprakész az összes fiatal zenekart tekintve, de érdekelt a lehetőség, mert rengeteg tehetség van ebben az országban. Megmutatták a számot és szinte abban a pillanatban azon kaptuk magunkat, hogy alkotunk és közösen próbálgatjuk a dalban rejlő lehetőségeket. Ez valóban egy közös szerzemény lett. Egy jópofa kirándulás. 

Húzós nevekkel robbantja be a motort a Borsodi Hegyalja Fesztivál

Bár a fémek közül most a hóláncé a főszerep, az északi fagyban az Arch Enemy már a Tisza-parti napsütésről fantáziál. A csapat Európa legdögösebb metálkirálynőjével, Angela Gossow-val érkezik Tokajba. A Biohazard is tudja, hogy júliusban nincs jobb hely Tokaj-Rakamaznál. Az Enter Shikari új lemezzel érkezik, a srácok a naptárban már bejelölték a napot, mikor a Borsodi Hegyalja Fesztiválon hevítik a közönséget. A Pendulum DJ settel készül a legnagyobb kelet-magyarországi fesztiválra, a dubstep sztárcsapat, az Engine Earz Experiment a Kaliyugát is hozza, a tavasszal The Princess című új albummal jelentkező Parov Stelar Band pedig friss taktusokkal érkezik a tokaji nyaralásra. Nem fehér Cadillac-kel, hanem hatalmas turnébusszal gurul be Tokajra a Danko Jones, a rock and roll új fejedelme. Most mindenki, sebváltót Hegy’ üzemmódba – ez tutira nem lesz sétakocsikázás.

Rakamaz és Tokaj idén egy hétig ismét a világ közepe: Brooklyntól Linzig, Torontótól Halmstadig, pakolnak a zenészek, és indulnak a Borsodi Hegyalja Fesztiválra, hogy a magyar világörökség részévé válva az ország legjobb fesztiválközönségének pulzusszámát felpörgessék. Miközben tele a világ világvége víziókkal, a hegyaljások a 13. Borsodi Hegyalja Fesztiválra készülve a szerencsének hódolnak. Világvége a habokban, a Lucky 13 Hegy’ fellépői idén a boldogsághormonokat tuningolják.

Bár szexi csajokból a hegyaljások között sem lesz hiány, a Tisza-parti fesztiválszív ebben az évben talán akkor dobban majd a legnagyobbat, mikor színpadra lép az északi fémbirodalom legdögösebb szőkéje, az Arch Enemy élén domborító Angela Gossow. Jobb, ha a fesztiválozók már most rákészülnek a koncertre – a híresen jó Hegy’-hangosítással a Khaos Legions turné legdübörgőbb állomása lehet a rakamazi, ha a hegyaljások is legalább annyira odateszik magukat, mint a zenekar. A hallószervek ellen indít majd támadást a Biohazard – Billy Graziadei csapata most épp’ a Madballal zenéli körbe az Államokat, aztán tavasszal átugrik a kenguruk földjére, nyáron pedig a hegyaljásokat rohanja le ütős zenéjével. Január végén megjelent, Reborn In Defiance albumuk anyagát remélhetőleg már Danny Schuler dobolja a Hegy’en, akit jelenleg apasági szabadsága alatt a Sworn Enemy-s Danny Lamagna helyettesít a bandában.

Akinek az újévi kívánsága az volt, hogy élőben hallhassa az Enter Shikari legújabb, A Flash Flood of Colour című albumát, annak a vágya a 13. Hegyalja Fesztiválon teljesül. Az elektronikus, rock és metal elemekkel játszó fiatal csapat indulása óta szinte minden mozdulatával meglepetést okozott, a brit srácok új stílust teremtettek. A Roughton "Rou" Reynolds énekes-szintetizátoros, Liam "Rory" Clewlow gitáros, Chris Batten basszeros-énekes, valamint Rob Rolfe dobos alkotta ötös júliusban a Tisza-parton mutatja meg, mi a trancecore, azaz, hogyan is hangzik a Hegy’ről a jövő.

A kanadai rockoroszlán is gyújtást ad a bulinak: Danko Jones óriási turnébuszával érkezik a Borsodi Hegyalja Fesztiválra, és megizzasztja a hegyaljásokat. A csapat névadó frontembere garantáltan hatalmas energiákat tol bele a buliba, hiszen nem véletlenül ő a rock új királya: aligha van rajta kívül olyan zenész-énekes, aki az utolsó leheletéig is képes lenne pengetni a húrokat. A Lucky 13 Hegy’-szerelmekhez is ő adja majd a tökéletes zenei aláfestést.

Magyarországi lemezbemutató és múlhatatlan elektroszerelem

A Pendulum imádja a magyar közönséget, a magyar közönség imádja a Pendulumot. A hegyaljások kérése volt, és most itt van: ebből a buliból csak jó sülhet ki, hiszen a mindig új dallamok létrehozásán dolgozó, többezres tömegeket megtáncoltató csapat neve egyet jelent a hajnalig tartó őrületes pörgéssel.

A basszusok a világ minden tájáról az alig három éves sztárcsapattal, az Engine Earz Experimenttel érkeznek a hegyaljai világörökségbe. Dubstep rajongóknak a Kallyuga a Hegy’en kötelező.

A fesztiválozók kívánságára a jeges fémek hangját egy finom hercegnő dallamai lágyítják majd a Hegy’en: Parov Stelar Band, a hegyaljások egyik (fesztivál)kedvenc osztrák szomszédja, aki az évek előrehaladtával egyre bombázóbb énekesnőket vesz be csapatába, április 19-én adja ki legújabb hanganyagát, The Princess címen. Az új album zenéit a magyar közönség élőben a Borsodi Hegyalja Fesztiválon hallhatja először.

Kihúzunk a hó alól

A hóhelyzettel egy tennivaló van: mindenki csavarja csutkára a hangerőt, nyomja meg a play gombot, hadd szóljon a Hegy’ zenéje úgy, hogy beleremegjen a ház. Hómentesítés megoldva. Egy igazi zenerajongónak a Hegy’ nem a snowboardozást, a síelést és a szánkózást jelenti, sokkal inkább a nyaralást: a Lucky 13 Hegy’ csapatba a legjobb arcok még pont beférnek. Velük együtt hipp-hopp itt a nap, amikor a Tisza partján a Hegy’ híresen jó hangosításával elindul az év legnagyobb négynapos pörgése. Amikor a csajok végre bikinire cserélik a nagykabátot, és a srácokból sem csak egy elfagyott orr látszik majd, felszínre bukkannak a hegyaljás kockahasak és legeldugottabb helyekre varrt pillangók is.

13. Hegyalja fesztivál: nyaralás megzenésítve

Van egy hely, ahol nem kell választanod a víz és a bor között, mert a legjobb zenék és a legjobb társaság mellé mindkettőt megkapod: ez a hely Rakamaz-Tokaj. A Borsodi Hegyalja Fesztivál az ország egyetlen olyan négynapos bulija, ahol a fesztiválélmények a világörökség részévé válnak. Július 18-22. között, 13. alkalommal élvezhetik a hegyaljások a Tiszát, a tokaji borokat, a legizgalmasabb külföldi csapatok és magyar zenészek koncertjeit egyszerre.

A Borsodi Hegyalja Fesztivál az elmúlt 13 év alatt az egyetemisták, a menő főiskolás arcok legmozgalmasabb nyári találkozóhelyévé vált. De persze a keleti oldal legnagyobb nyári fesztiválján nem csak velük találkozhatsz: a külföldi fellépők mellett idén is itt lesznek a legjobb hazai zenészek, a legviccesebb stand-uposok, sőt ez az a fesztivál, ahol a legtöbb magyar borásszal találkozhatsz. A Borsodi Hegyalja Fesztiválon együtt készítheted a halászlét a kedvenc íróddal, énekeseddel, de sőt, a Lucky 13 Hegy’en idén még az is megtörténhet, hogy főzhetsz annak a fellépőnek vagy akár annak a srácnak / lánynak, akit az elmúlt években csak messziről istenítettél.

Több mint 200 fellépő, evezés, színház, strandolás, boros pincék, izgalmas beszélgetések, az ország legjobb arcaival. A megzenésített nyaralás Rakamaz-Tokajban a színpadokon és a színpadok előtt is vár. 

Legyen az aprócska faluház, közepes méretű kultúrház vagy tekintélyes művelődési központ, a legtöbb településen találhatunk valamilyen kisebb-nagyobb, közművelődést szolgáló intézményt. Ezeket az intézményeket most éjjel is látogathatjuk.

A rendezvény alkalmából a művelődési házak - kissé talán a Múzeumok Éjszakája mintájára – nemcsak nappal, de éjjel is, esetleg mindkét napszakban bemutatkoznak – sokoldalúságukat bizonyítva. A közösségi művelődést, a felnőttképzést, az amatőr művészeti munkát, a gyerekprogramokat és a színvonalas kulturális eseményeket három napon át élvezhetjük. 

A borverseny és a könyvritkaságok bemutatója mellet ez várja a közönséget Miskolcon a Kulturális örökség napjain szombaton és vasárnap.

A borsodi megyeszékhelyen a hétvégén megnyílik a Miskolci Galéria központi épülete, Miskolc egyik legrégibb háza, a Rákóczi-ház is. Délelőtt 11 órakor és délután 3 órakor – pincétől a padlásig – épületbejárásra, tárlatvezetésre várják a vendégeket – mondtaBarázda Eszter, a galéria sajtóreferense.

A Miskolci Kulturális Központ, Ifjúsági és Szabadidő Ház pedig a Kultúrházak éjjel-nappal elnevezésű program részeként csábítja az érdeklődőket. Itt rendezik meg a Montázs Drámapedagógiai és Közművelődési Egyesület Impró-sok(k) című szakmai találkozóját diákszínjátszók és ifjúsági amatőr színházak számára. A csoportok a napi sajtó hírei közül húznak egyet-egyet, majd a hír tartalmából kiindulva 15-20 perces színházi jelenetet készítenek meghatározott színházi stílusban, zenével.

A Musical Műhely Miskolc előadásában a Zéta című rock-musicalt is láthatják pénteken az érdeklődők, szombaton pedig egyebek mellett a Vásárhelyi Tehetségpont improvizációs programja szórakoztatja a közönséget a kulturális központban.

Miskolc görömbölyi városrészében szintén számos eseménnyel készülnek, például régi lakóházakat, gazdasági épületeket mutatnak be muzeológusok vezetésével, de az érdeklődők megismerkedhetnek a helyi római, illetve görög katolikus, valamint a református templom történetével is.

Különleges látványosságot kínál a görömbölyi domboldalban többsorosan, teraszosan elhelyezkedő, jellegzetes, egyedi házakból álló pincesor is, ahol a hétvégén rendezik meg a Görömbölyi Ősz elnevezésű rendezvényt borversenyekkel és borkóstolással.

A Kulturális örökség napjai programsorozatában két könyvritkaságot, az 1605-ben megjelent – fatáblás, disznóbőr kötéses – Calepinus-kötetet és a Váradi Biblia 1661-es példányát is megtekinthetik, sőt – megfelelő védőkesztyűben – kézbe is vehetik az érdeklődők a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban szombaton 11, 13 és 15 órakor kezdődő bemutatón.

Szabóné Lenkefi Ildikó programszervező azt is elmondta, hogy a Kulturális örökség napjai rendezvényeihez kapcsolódva azok a diákok, akik ez év szeptemberében kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat, és a felvételükről szóló értesítést bemutatva szombaton 10 és 16 óra között ingyenesen iratkozhatnak be fél évre a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárba.

Alfred Hitchcock 1960-as filmklasszikusának könyveredetije. Habár sok más regényt, novellát és forgatókönyvet írt a krimi, a sci-fi és a horror műfajában, Robert Blochot szinte mindenki csak a Pszicho révén ismeri.

Az 1959-es könyvben – mely alapján alig egy év múlva elkészül az egyik első pszichothriller – két figurát ismerünk meg, a hatalmaskodó idős édesanyjával közösen motelt vezető, betegesen félénk, elnyomott Norman Batest és a fiatal, vonzó Mary Crane-t, akinek elege lesz a kuporgatásból, és munkahelyéről 40 ezer dollárt zsákmányolva szerelméhez, Samhez indul egy távoli városkába. A hosszú út közben a lánynak meg kell pihennie, így esik, hogy Bates és Mary egy esős éjszaka találkoznak a Bates motelben. A találkozás mindkettejük életében sorsdöntő lesz...
 
Mi foghatta meg Hitchcockot, és mi foghatja meg az olvasót is? A legenda szerint a rendező annak idején felvásárolta a Pszicho összes fellelhető példányát, hogy a közönség előtt titokban tartsa a cselekmény fordulatait. A mű azonban több egyszerű kriminél, ezért még akkor is élvezhető, ha már láttuk a filmet, így ismerjük a megoldását. Bloch sorait olvasva ugyanis egészen a hősök elméjének és pszichéjének mélyére hatolhatunk. 

Az idén a Balaton déli partján nyit a fesztiválszezon, öt sikeres esztendő után ugyanis Várpalotáról Szántódra költözik az évről évre közel százezres tömeget vonzó Pannónia Fesztivál.  

A pünkösdi hosszú hétvégén, május 24-től 27-ig tartó rendezvény látogatói alig pár méterre a vízparttól igazán romantikus környezetben, a tihanyi félszigettel szemben csodás balatoni panorámában gyönyörködve tombolhatnak a rockzenére. A PaFe a korábbi helyszínhez képest nagyobb területen, bővebb infrastrukturális lehetőségekkel – külön parkolóval, külön kempinggel, számos eredeti, 17. századi formájukat őrző kőépülettel – várja a fesztiválozókat.

A programban több mint 160 hazai zenekar és előadó lép majd színpadra, a szervezők ígérete szerint a műfajok tekintetében is szélesedik a kínálat. Az immáron szokásos, a fellépők listáját meghatározó szavazás szinte papírforma szerint alakult, a Tankcsapdára, a Roadra, a Depresszióra, a Quimbyre, a30Y-ra, valamint az Alvin és a Mókusokra voksoltak a legtöbben. A nagyok mellett a feltörekvő formációk is mozgósították táborukat, tíz nap alatt 1500 együttesre érkezett szavazat. A koncertek mellett számos kísérő rendezvényt is befogad a PaFe, a részletes programot február végéig hozzák nyilvánosságra.

A fesztivál teljes idejére szóló négynapos bérlet 6900 Ft-ba kerül, a május 25-28-ig érvényes három napos bérlet ára 5900 Ft. Az elmúlt évekhez képest újdonság, hogy a PaFe bármelyik napjára napijegy is váltható, mindössze 3900 Ft-ért. A 12 év alatti gyermekek érvényes jeggyel rendelkező szülő vagy nagykorú kíséretében ingyenesen látogathatják a fesztivált. Ugyancsak térítésmentesen juthatnak be a mozgássérültek és vak emberek, ha kísérőjük megvásárolja a belépőt.

Hamarosan új videoklippel rukkol elő Jason Mraz amerikai énekes, de addig is gyűjti a bókokat és lányok rajongóinak tucatjait.  

A nagyapja révén cseh gyökerekkel bíró, egyébként az amerikai Mechanicsville-ben született 34 éves zenész szülővárosában a Dave Matthews Band rajongója volt. Középiskolás éveit a Lee-Davis középiskolában töltötte, majd egy darabig a Longwood University-re járt. Dolgozott is egy ideig, majd úgy döntött, zenét tanul ezért New Yorkba, a Dramatic Akadémiára iratkozott be.

Hamarosan visszatért Virginiába, 1999-ben pedig San Diegoba ment, ahol kisebb szórakozóhelyeken muzsikált. Itt ismerkedett meg Noel Toca Rivera dobossal, akivel közös zenélésbe kezdtek: Mraz akusztikus gitáron, míg Rivera a nyugat-afrikai mande népcsoport tradicionális ütőhangszerén, a djembe-en játszott.

A következő két évben már aktívan zenélt, ráadásul olyan jól, hogy sikeresen magára vonta a los angelesi lemezkiadók figyelmét. 2002-ben már lemezszerződéssel büszkélkedhetett: az Elektra Records szárnyai alatt visszatért Virginiába, hogy felvegye bemutatkozó albumát John Alagía producerrel közösen. Az együttműködésnek köszönhetően hamarosan megjelent a Waiting for My Rocket to Come című album, mely magában hordozta a Mrazra korábban ható zenei stílusokat, a country-t, roots rockot, a kávéházi folk poétizmusát, az elementáris jazzt és a hip-hopot.

Első maxija Remedy [I Won't Worry] címmel került a boltok polcaira, újabb két év múlva pedig már második lemezeként egy koncertlemez látott napvilágot Tonight, Not Again címmel. Egy évre rá – 2005-ben – MR.A-Z címmel újra stúdióalbumot adott ki, ezt követően pedig a világ számos országában koncertezett. 2006 márciusában fellépett egyebek mellett Szingapúrban egy zenei fesztiválon, májusban pedig az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Írországban is turnézott.

A turné anyagából kiadtak egy újabb koncertlemezt, ezúttal Selections for Friends, azaz Válogatás a Barátoknak címmel. 2008-ban Mraz kiadta a harmadik stúdióalbumát, a We Sing, We Dance, We Steal Things-t.

Legújabb kislemeze I Won’t Give Up címmel azonnal a 8. helyen nyitott a Billboard Hot 100-as listáján, ami azért is számít fantasztikus eredménynek, mert mint az online magazin hírül adta: rádiós segítség van kőkemény promóciós dömping nélkül sikerült ezt elérnie. A digitálisan elérhető dalok listáján azonban az első helyen debütált mintegy 229 ezer letöltött eladással – tájékoztatott a Nielsen SoundScan.

Másfelől a legjobb dalok Hot 100-as listáján 2008 júniusa óta nem landolt ilyen jó helyen férfi előadó. Akkor David Cook The Time of My Life című száma a harmadik helyen robbant be a köztudatba, miután megnyerte az American Idol-t.

Idén harmadik alkalommal kerül megrendezésre az Ónodi Böllérfesztivál. Most Szombaton, vagyis február 18-án ismét szeretettel várják a kedves látogatókat a borsodi településen. 

Ahogyan már megszokhattuk a disznóságoké és a felhőtlen jókedvé lesz a főszerep. Idén is számos csapat száll versenybe egymással, akik az ország különböző részeiről érkeztek. A szokásos hurka és kolbász verseny mellett ezúttal is sor kerül a pogácsasütő versenyre is. Az eddig megszokott módon a kirakodó vásárok hangulatát idéző árusok is jelen lesznek különböző portékáikkal. Ebben a hideg időben biztosan jól fog esni minden kedves látogatónak egy kis forralt bor vagy forró tea, így úgy gondolom érdemes lesz ellátogatni és a családdal közösen egy kellemes szombati napot eltölteni, hiszen mindenki megtalálhatja a számára legjobb szórakozást. 

Az örökös böllérkirály, a zsűri elnöke a már megszokott módon Benke Laci bácsi lesz. Rajta kívül még számos híresség is megfordul majd a vásári forgatagban például a Republic vagy Pataki Attila.   

Helyszín: Ónod vásártér
Dátum: 2012. február 18.
Időpont: reggel 6 óra 00 perc
Belépőjegy: 500Ft/fő 10 éves kortól
Parkolás: INGYENES

A részletes program: 

6:00 Elcseppen a röfik első vére!  
7:45 Megnyitó-Benke Laci bácsi 
8:00 Agyagbanda
8:45 Számadó Együttes
9:30 Czemende
10:20 Látványvágás Kató Nénivel 
12:15 Karakter Táncstúdió
12:30 Néptánc
12:55 Karakter Táncstúdió
13:20 Bohemian Betyars
14:00 Pataki Attila
15:00 Eredményhirdetés 
16:00 Republic Együttes

A végleges program még mindig formálódik, de most egy bő ízelítőt adunk a 12. Miskolci Kocsonyafesztivál helyszíneiből és programjaiból.

Tizenkettedik alkalommal várjuk vendégeinket a mára európai hírű Miskolci Téli Fesztiválra, a Kocsonyafesztiválra, amely a városhoz kötődő ételkülönlegességre, a kocsonyára, a kocsonya legendájára épül. Ez a rendezvény azonban messze nem csak a kocsonyáról szól, még csak nem is a gasztronómiáról, a rengeteg finom ételről és italról...

Az idén szökőnapon, február 24-én indul és a megnyitó felvonulás után három napig áll a bál a város főutcáján és terein, a gasztronómia híveinek éppúgy kedvezve, mint a kultúra szerelmeseinek. Sokszínű programjai felölelik a színházi előadások, filmek, tánc, könnyű- és komolyabb zenei koncertek, hagyományőrző műsorok széles skáláját, de nem hiányoznak a tudományos ismeretterjesztő, környezetvédelmi, kézműves, a családi és gyermekprogramok sem. Meglepetésprogramokkal, még több érzelemmel és kreativitással készülünk az idei rendezvényre. Meglepetésprogramokkal és persze díszvendégekkel is: az idén Románia és hazai vendégként Mád és Baja városok, valamint Abaúj és térsége települései mutatkoznak be.

A rendezvény napjaira a város egy óriási, különleges piactérré alakul át kikiáltókkal, vásári komédiásokkal, jövendőmondókkal, a határon innen és túlról érkező népművészekkel, népi iparművészekkel, minősített kézművesekkel, kiemelt színvonalat biztosító árusokkal. A belvárosban a Széchenyi utca – Centrum (Skála) Áruház tengelyén, a Pátria tömbtől, a MÜHA előtti téren, a Hősök terén, a Déryné utcában, a Kandia-közben, a Szinva teraszon, a Szentpáli utcában három napig várják a vendégeket a kreatív programok. A 3 nap alatt a 3 színpadon, az utcákon és tereken több mint 20 zenekar, legalább 10 féle vásári és utcai produkció gondoskodik majd a hangulatról. A legbulisabb pillanatokban a Republic, Balkan Fanatik, P. Mobil, Maszkura és Tücsökraj, Carbonfools, Anna & The Barbies, OLd Boys, Kiss Feri és a Técsői Banda, Paddy & The Rats, Best of, Belga, Fish! és még sokan mások lesznek velünk.

Ha megéhezünk, akkor pedig irány a teljes belvárost betöltő kirakodóvásár megannyi kocsonya-árusító helye, ahol hangulatos környezetben kellemes kiszolgálás mellett kedvünkre lakmározhatunk, nem csak kocsonyából…

A Hősök tere a Kézművesek terévé változik, de itt kap helyet a Bálaszínház és az interaktív zöld programokat kínáló Zöldsátor. A nagyszínpadot az eddigiektől eltérően a Szentpáli utcában állítjuk majd fel, de a Művészetek Háza táján Miskolc MJV és a Jameson CineFest jóvoltából is pörögni fognak az események: ezúttal (is) vetítenek nagyjáték filmeket és koncertekkel is kecsegtet a Fest – ezúttal „Becherovka” színpadán.

A NAV épületében egy légvédelmi kiállítás kap otthont, a Holdam Egyesület a Holdam udvarban (Széchenyi 19. fsz. 7. Weidlich udvar) kínál programot – Meseerdő, Ciróka-maróka és Muzsikás mese várja a gyermekeket és szüleiket, kísérőiket. Megint lesz 24 órás nonstop tánc a Tánchétvége Miskolcon programban, a helyszín az idén is a Miskolci Nemzeti Színház, közelebbről a Játékszín.

A fesztiválra látogatók „megízlelhetik” a Budapesti Román Kulturális Intézet – a fesztivál kulturális partnere – által összeállított kínálatot, és talán megértik majd, miért Romániára és miért ilyen formában esett a választás a hazai díszvendégek meghívása kapcsán. Több helyszínen és még több művészeti ágban mutatkoznak külföldi vendégeink, lesz zene, tánc, kiállítás, és még filmek is. A Szinva terasz színpadán láthatjuk a nagyváradi Körös népi együttes tagjait vagy a bukaresti Trei Parale régi zenei együtteseket, a jászvásári (Iaşi) Canaf és az Excentric Blues Band a nagyszínpad egyik fő fellépője lesz. A Herman Ottó Múzeum Papszeren lévő épületében állít ki Roman Tolici, a hiperrealista festő, és ugyanitt élő ikonfestészeti bemutató és kiállítás várja a képzőművészetek iránt érdeklődőket. A MÜHA-ban majd dokumentumfilmet nézhetünk Lugosi Béláról, és egy könnyed vígjátékot egy besszarábiai menyegzőről. A Libri Könyváruház Márai Szalonjában többek között román irodalmi alkotásokat is bemutatunk. Lesznek korondi keramikusok, nagybányai süteményesek, székelyföldi fafaragók, havasalföldi textilművészek és még sok minden más is.

Akik a Szinva teraszon ragadnának, egy különleges borutazásra is számítsanak, hiszen annak Furmintkorzóján Mád legfinomabb borait kóstolhatják zenei programok kíséretében. A mádi kötődésű Vármegye Galéria jóvoltából a Herman Ottó Múzeum épületében a fesztivál időtartama alatt Vetro András kézdivásárhelyi szobrászművész kiállítását is érdemes lesz megtekinteni.

S ha már kiállítás, nem lehet kihagyni a Békasztori és kis fesztiváltörténet című, február 17-márc. 2-ig nyitva tartó rendhagyó tárlatot a Miskolc Plazában, amely a 12 éves miskolci kocsonya kabalaállatának történetét mutatja be. Egy biztos, Miskolcon a békák otthon vannak. És úgy tűnik nem csak ők, hanem a lovak és a kutyák is. Több klubba is érdemes lesz ugyanis bekukkantani a Széchenyi utcában: a lovasoknak, a lovas-, a békákat és kutyákat kedvelőknek a Kutya-Béka Klubokba. Ha Klub, akkor „legszívesebben" a BIZALOM, ODAFIGYELÉS, MEGELŐZÉS, ÉLETMÓDVÁLTÁS hívószavaira épülő programunkat, a Szívriadó Klubot ajánljuk a Kandia utcában, a (szintén) Club Miskolcban.

A Széchenyi 60. szám körül egy kisebb térre érve az Aba Turisztikai Egyesület attrakciónak kellős közepén, azon belül is a Abaúji Blues Kocsmában találhatjuk magunkat, és ugyanitt a tavalyi hatalmas sikerét készül megismételni a vizsolyi interaktív nyomdaszínház. Baja városa a Centrum áruház előtti téren, a város főterének hangulatában várja a miskolciakat helyben főtt bajai halászlével, eredeti bajai bográcsokkal és kézműves termékekkel. Innen nem messze 2 könyváruházban is találunk programokat: A Libri-ben a már említett Márai Szalon ver tanyát garantáltan irodalmi programokkal, könyvbemutatókkal, nonstop felolvasással, a Géniuszban maketteket lehet látni Miskolc legjelentősebb épületeiről. Egy Centrum környéki parkolóban kap helyet a Miskolci Fogyatékosságügyi Szakmai Műhely „Helyben Vagyunk!” utcai kiállítása, amelyben fogyatékosságügyi civil szervezetek és szolgáltatások mutatkoznak be.

Újra futnak majd a pincérek, halad és úton van a világbéka (geocashing), érkeznek a vendégek a MÁV Nosztalgiavonattal, készülnek az íz- és látványkocsonyák, a fesztiváli ajándékok és kocsonyaplakettek igazi öntészektől, közös éneklésre buzdít a parlamenti kórus. Egy szó mint száz, február 24-én pénteken 14 órakor közös éneklésre, felvonulásra, 3 napon át tartó bulizásra hívunk meg mindenkit. Irány ismét a Kocsonyafesztivál, ahol fittyet hányva a cidrire éljük át együtt az év első baráti találkozóját, 2012 első kulturális fesztiválját!

A fesztivál rendezvényeiről személyesen tájékozódhat a honlapon - www.miskolcikocsonya.hu- , valamint csatlakozhat a fesztivált kedvelők sokezres táborához a facebook.com közösségi portálon, illetve feliratkozhat hírlevelünkre is.

Papírforma szerint: Adele lett a Grammy legnagyobb győztese 

Adele elsősorban az orvosainak köszönte meg az elismerést, akik visszaadták a hangját, amikor elfogadta hat Grammy-jéből az egyiket vasárnap éjjel. Később pedig bizonyítékkal is alátámasztotta orvosai nagyszerű munkáját, amikor fellépett a gálán. A 23 éves brit énekesnő már sírt, amikor a hatodik elismerését vette át – az Év legértékesebb albumáért: „Először csak azt akarom mondani ’Mama, jól csináltad’” – fogalmazott. „Ez egy mindent megváltoztató év volt” – tette hozzá. Adele – akit novemberben állandóan visszatérő hangszálvérzése miatt operáltak – az egyik legsikeresebb, Rolling in the Deep című dalát adta elő, pontot téve ezzel az állapotával kapcsolatos találgatásokra. Percekkel korábban ő és zeneszerző társa Paul Epworth nyerte az Év Dalának járó Grammy-t közös munkájukért. A sztár emellett átvehette a csillogó arany gramofont az Év Felvétele, a Legjobb Pop Szóló Előadás, a Legjobb Rövid Formás Zenei Videó és a Legjobb Pop Album kategóriákban – utóbbit a sokat magasztalt 21-ért. 

Chris Brown karrierjének „rehabilitációja” – miután letartóztatták, mert megütötte akkori barátnőjét, Rihannát a 2009-es Grammy előtt – egy másik szintre lépett egy Grammy-győzelemmel és két fellépéssel vasárnap. „Megszereztük” – mondta a 22 éves Brown rövid köszönő beszédében, amit a Legjobb R&B album után járó arany gramofon átvételekor mondott. Rihanna ugyanabban az órában lépett fel a gálán, de természetesen nem egykori bántalmazója, hanem inkább napjaink egyik legsikeresebb rockbandája, a Coldplay oldalán. A Beach Boys – akik most ünneplik fennállásuknak 50. évfordulóját – hosszú idő után vasárnap újra színpadra léptek, csatlakozva ezzel a szintén fellépő Foster The People-höz és a Maroon 5-hoz. Glen Campbell egykori Beach Boy a színpad közeléből nézte az előadást, majd később saját tiszteletére ős is fellépett. A 75 éves Campbell tavaly indította el búcsúturnéját, miután felfedezték és diagnosztizálták nála az Alzheimer-kórt. Campbell a Grammy-jelöltekként jelen lévő Blake Shelton-hoz és a The Band Perry-hez csatlakozott egy élő fellépés erejéig saját, ötszörös Grammy-győztes személyének tiszteletére. „Annyira köszönöm” – mondta a sztár a produkció végén, ami alatt betegségének a legkisebb jelét sem lehetett felfedezni. Campbell korábban a Grammy életműdíját is átvehette. A szombaton elhunyt Whitney Houston tiszteletére visszajátszották emlékezetes Grammy-előadását, amikor egyik legismertebb és legnépszerűbb slágerét, az I Will Always Love You-t adta elő. Jennifer Hudson később élőben is elénekelte a dalt a gála azon szegmensében, amit hagyományosan a Grammyt megelőző évben elhunyt sztárok tiszteletének szentelnek. Az est házigazdája LL Cool J volt, aki egy imát is elmondott Houstonért az évente megrendezésre kerülő, idén immár 54. díjátadó show kezdeti perceiben. Alicia Keys és Bonnie Raitt egy musical részletet adott elő Etta James-re emlékezve. Az énekesnő múlt hónapban adta fel a leukémiával folytatott harcot. Az amerikai folk indie kedvenc Bon Iver a Legjobb Új Előadóként lett kitüntetve. „Mikor elkezdtem dalokat írni, a dalszerzés okozta belső jutalom miatt csináltam, szóval most egy kicsit kényelmetlenül érzem magam itt fenn” – mondta köszönő beszédében a díjazott banda alapítója, az énekes-dalszerő Justin Vernon. A Foo Fighters a Legjobb Rock Előadást nyújtó bandaként lett elismerve a Walk-ért. Ezzel a csapat ötödik Grammy-jét vehette kézhez. A Lady Antebellum a Legjobb Country Album kategóriában győzedelmeskedett Own The Night című korongjukért, míg Jay-Z és Kanye West nyerte a Legjobb Rap Előadásnak járó arany gramofont közös munkájukért, az Otis-ért.

A Compact Disco és a Sound of Our Hearts című dal képviseli Magyarországot a májusi bakui 57. Eurovíziós Dalfesztiválon. 

A szombati magyar nemzeti döntőben, a közszolgálati televízióban élőben sugárzott A Dal című showműsorban a nyolc finalista mezőnyét a nézők sms-szavazatai szűkítették négyre, majd közülük a zsűri választotta ki a Compact Disco előadásában a Sound of Our Hearts című dalt, amelynek szerzői: Pál Gábor, Sándor Attila, Walkó Csaba és Lotfi Behnam.
A legjobb négybe bejutott még Molnár Ferenc Carameltől a Vertigo, Heincz Gábor "Bigától" a Learning To Let Go, valamint a Király testvérek Untried című dala. Az idei Eurovíziós Dalfesztivált május 22. és 26. között rendezik az azeri fővárosban, Bakuban.

"Gratulàlunk minden zenekarnak, azt gondoljuk hogy mindenki nyert azzal hogy rèszt vehetett a döntôben! Köszönjük mindenkinek aki rànk szavazott, köszönjük a Magyar Televiziònak, ès a kiadònknak a fàradhatatlan munkàt!" - közölte a Comapct Disco a hivatalos oldalukon a győzelmet követően.