Manapság már bemutatkozó album nélkül is felkaphatnak bárkit. Szép új világháló. Ettől még ugyanúgy bele lehet halni a világba. Mérlegen az öröklét.

Annak a dilemmának nagyjából semmi értelme, ami Lana Del Rey-t aszerint vizslatja, hogy a hipszterek "találták-e meg maguknak", vagy hogy ő-e a net első olyan előadója, akit az "áruló" mainstream sztárcsináló gépezete futtatott be, hogy feltöltette-e az ajkait, magyarul, hogy ő is csak egy kirakatbabú-e. Mert persze, hogy feltakartak mögé a jó orrú píárosok, persze, hogy marketing céllal nyomták be David Lettermanhez, meg bénázni a Saturday Night Live-ba, persze, hogy botoxolt, és akkor mi van? Hülyeség az egész. Esztétikai polémia. Ezzel be is fejezzük a szociológus témázgatást a lány "valódiságáról", helyette inkább a lényegről beszélünk. Arról, hogy aBorn To Die végül is jó pár országban első az eladási listán, meg arról, hogy megérdemelt-e a hájp.

Elizabeth Grant egy kisvárosban nőtt fel. Alig volt húsz, amikor bekerült a Nagy Alma folkudvarába. Greenwich Village-ben azonban minden tömbben találunk legalább egy tucat olyan csajt, aki szomorkákkal próbál érvényesülni. Így a Sparkle Jump Rope Queen, Lizzy Grant And The Phenomena vagy épp a Lana Rey Del Mar nevek alatt próbálkozó dalszerő-énekesnő befutásának kvázi sikertelensége is borítékolható volt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy azért lehetett benne valami, hiszen a producerguru David Kahne csak felkarolta, és Lizzy Grant néven ki is jött tőle egy EP. 2008-at írtunk ekkor. A "kettős identitású" Lana Del Ray A.K.A. Lizzy Grant című első "nagylemez" 2010-ben érkezett, bár fizikai formátumban alig jelent meg belőle pár ezer.

2011 közepére aztán Lana fazont váltott. Kitalálták, vagy kitalálta önmagát, mindegy. Ettől kezdve minden róla szólt. Szerződött az Interscope-pal, karrierje üstökösszerűen ívelt és ível felfelé, gyűlöltet és imádat vette és veszi körül. A sokak által feldolgozott Video Games és a Blue Jeans sorban hódította meg a listákat. És bár leégett (egyesek szerint szándékosan) a Saturday Night Live-ban, debütáló albumát lélegzetvisszafojtva várta nemcsak az ellene és mellette kampányoló tömeg, de a szakma is.

Ami a külsőségeket illeti: az amerikai lány szőkébb, mint Marilyn Monroe és Nancy Sinatra, barnább, mint Adele, és talán kitaláltabb, mint Lady Gaga. Pont olyan valószerűtlen, mintha Laura Palmer hegyvidéki városából, Twins Peaks-ből érkezett volna, hogy aztán a Mulholland Drive egyik ünnepelt kettős személyiségű dívájává váljon, akiben egyszerre vibrál az amerikai szépség és az amerikai álom. Lana sötét és ragyogó, nagyvilági és dekadens, és persze elképesztő szexuális kisugárzással bír. Megvan benne a húszas-harmincas évek jazzdíváinak érinthetetlensége, a késő ötvenes-kora hatvanas évek hamvas bája és a kétezres évek címlaplányainak minden erénye és erénytelensége. Feslett és naiv. Gengszterek forró ölű szeretője, a végzet asszonya, dizőz és ártatlan szüzike. Lana Del Rey a NŐI NEM archetípusait sűríti.

A zene bombasztikus, teátrális, ünnepélyes, mindvégig emelkedett, de vitathatatlanul intelligens és ambiciózus. Fenséges és - Angelo Badalamenti nyomán - filmzenés. A fő hangszerek között az elcsöppenő vonósszekció, a hárfa és a zongora uralja az elfojtott, nyugtalanító, vággyal teli, zárt, de tág tereket (Video Games). A visszafogott, minimál hiphop lüktetést a Kid Kudi vagy épp Lil Wayne mellől ismert Emile Haynie-nek köszönhetjük, bár a belassult triphop jobb alap lett volna a melodrámához. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fősodorhoz köthető hiphop és a klasszikus hangszerek házasítása egészen egyedi módon sikerült (Born to Die), akár brand és trend is lehet - majd eldől.

Persze nem ő az egyetlen producer. A korong társszerzői és zenei megmondói között ott olvashatjuk Rick Nowels (Madonna, Cee Lo Green, Lykke Li, Marina And The Diamonds, Santigold) és Chris Braide nevét, míg a dalszerzőtársak között feltűnik többek között Mike Daly (Alanis Morissette) vagy épp Jim Irvin (Michelle Branch, Boyzone, Zucchero) is. Mindegy, hányan bábáskodtak a produkció létrehozásánál, Lana magával ragadó, szívbe markoló és megindító, hangja és személyisége kiválóan illik a sötét dalokhoz.

A Born To Die persze nem a legőszintébb tudósítás Amerika másik oldaláról, ám van olyan halálos, hogy évekkel túlélje önmagát.

A hazai füstös pub-élet egyik zenei színfoltja, a sajátos ízű szövegeiről és egyedi stílus kavalkádjáról ismert Maszkura és a Tücsökrajnak elkészült a legújabb trackje. A dal ismerős lehet, hiszen eredetileg egy Kispál és a Borz remekmű. 

Először ismerjük meg, a Maszkura és a Tücsökrajt.

A formáció 2007-ben alakult. Maszkura szülőhazájában Erdélyben és itthoni hip-hop körökben már ismert volt, de gondolt egy merészet és maga mögött a tücsök bandával, kezében egy tangóharmonikával szerencsét próbált.

A zene sokszínűsége a 20-as évek gengszteres zenekarképe és a hangszerek sokfélesége - nagybőgő, vagy az említett tangóharmonika - egyedi hangulatot és hangzást kölcsönöznek a tücsök-zenének. Szövegeik kizárólag magyar nyelvűek, tartalmasak, sosem hiányzik belőlük a mondanivaló. Számaikban gyakran fordulnak elő latinos funkos, sőt swinges ritmusok, ami táncolhatóságot és jó bulikat eredményez, de emellett hallhatóak mélyebb érzelmű, lágyabb számok helyenként rap szöveggel fűszerezve.

A tavasz letűnt és a zenekar maradandót kívánt alkotni, ami egy négyszámos demófelvételben nyerte el formáját. Ezek közül kettő már az étert is megjárta a radiocafé, a jazzy és a Rádió C frekvenciáján, valamint letölthető a zenekar honlapjáról. A tücskök eddigi rövid életük során megfordultak többek közt  a Millenáris Parkban, a Jam Pubban, az A38-on, Közgázos-egyetemi buliban, az Almássy Téren és Erdélyben a Félsziget-fesztiválon ahol rendre megtáncoltatták a bulizni vágyó hangyákat.

2009 januárjában látott napvilágot első lemezük a Szégyentelen, amelyről a Ki van festve című dalhoz klip is készült.

Na, de most bővebben az új projektről.

„Annak idején megbeszéltük a srácokkal, hogy csak akkor dolgozunk fel egy dalt, ha az olyan, mintha saját lenne. Ezért is nincs sok feldolgozásunk, mindössze Seress Rezsőtől a „Csak inni, inni”, amiről tényleg azt szokták hinni, hogy én írtam, most meg a „Szívrablás”. Igyekeztünk hozzátenni és nem csak eljátszani, írtam is még hozzá egy rappet arról, amit nekem jelent. Az MR2 akusztik felvételére készítettük ezt a verziót, aztán annyira megszerettük, hogy néha játszottuk koncerteken is és végül magunkkal vittük a stúdióba.„ - mesélteMaszkura.

A zenekar a tavasszal megjelent újragondolt saját dalokat tartalmazó Pesti nők után, már az új nagylemezzel foglalkozik a Szívrablás mondhatni előzetes róla, de ennél igazából sokkal többet jelent… „Egy volt szerelmemmel ez volt a kedvenc dalunk, sokat hallgattuk együtt, aztán később harmonikáztam otthon egyedül...” Ez a hangulat inspirálta az Official Homevideót is, amelyet a srácok otthon dobtak össze ehhez a különleges dalhoz.

A hosszúra nyúlt nyár igen jól sikerült a Maszkura és a Tücsökrajnak.

„Nagyon sok koncert van mostanában. A klubokban, zenei fesztiválokon azok az emberek hallgatnak minket, akik vagy ismernek már, vagy hallottak rólunk és kíváncsiak ránk (de legalább nagyon berúgtak és valahogy ott kötöttek ki). Ezek a koncertek a dalokról szólnak és a koncertélményről, táncról, élőzenéről. Ha valamilyen gasztro-fesztiválon játszunk (bor, pálinka...stb.), hasonló a helyzet, de ezekre a helyekre mi is kicsit mulatni megyünk és a koncert előtt és után ugyanúgy járjuk a standokat a pohárral és sorban állunk a kenyérlángosért és persze együtt aljasodunk a nagyérdeművel.” – vallja a frontember.  

Következő koncert: 2011.10.14. Miskolc- Rocktóber 

Végy néhány magyar népdalt, adj hozzá angolszász indie pop, ska és reggae elemeket, fűszerezd meg fúvósokkal, majd az egészet bolondítsd meg a legmenőbb elektronikus hangzással. A végeredmény a The Balkan Fanatik legújabb albuma, az „Ölelj magadhoz”. A lemezbemutató koncerten, október 8-án a budapesti A38 állóhajón a „Csiripeltem bébi” című slágergyanús számot is hallhatják a rajongók.

„Ölelj magadhoz” címmel napokon belül bemutatja negyedik lemezét a The Balkan Fanatik. A lírai és a bulizós számok megalkotásához ez alkalommal is a magyar népzene kincsestárában merült el a zenekar.

– Korábban is átdolgoztunk népdalokat, de az új lemezen valamennyi szám ezeken alapul. A szövegek az emberi kapcsolatokról, a barátságról, szerelemről, vágyódásról és az elválásról szólnak. Szeretjük és tiszteljük a magyar hagyományokat, ugyanakkor a The Balkan Fanatiktól megszokott módon némelyik dalt teljesen átalakítottuk és megbolondítottuk. Az elektronikából egy kicsit visszavettünk, így előtérbe került az akusztikus gitár, az élő dob, a klarinét, a pozan és a hegedű. A lemez kétharmadán a most népszerű, angolszász könnyűzenei indie pop hangzás köszön vissza. Ebben legkeményebb és leghűségesebb harcosunk, Czifra Miklós gitáros segít bennünket. Szívhez szóló melódiáival biztosan elbűvöli a közönséget. Vendégünk az albumon Copy Con és MC Pita Ramos, akiknek a jóvoltából reggae és ska elemeket is becsempésztünk a dalokba. A népdalokat most is Kovács Nóri énekli, de bizonyos számokat Hajdu Klára dzsessz énekesnő ad elő, aki szintén új színt hoz a ránk jellemző eklektikus zenei világba – mondta Lepe, a The Balkan Fanatik tagja.

A zenekar október 8-án, a budapesti A38 állóhajón tartja az aznap megjelenő „Ölelj magadhoz” lemez bemutató koncertjét. A rajongók ott élőben is hallhatják az első slágergyanús számot „Csiripeltem bébi” címmel.

 – A koncert első  felében az új lemez anyagát mutatjuk be számos remek zenész közreműködésével. A második részben pedig felidézzük a The Balkan Fanatik régebbi, elektronikusabb hangzású számait. Mindenkit várunk, aki egy jó hangulatú, táncos bulira vágyik szombat este – tette hozzá Lepe.

A The Balkan Fanatik lemezbemutató  koncertjének előzenekarai Szirtes Edina Mókus és az Anselmo Crew lesznek. Az album megrendelhető a www.balkanfanatik.com webshopjában.

További információ:

http://www.balkanfanatik.com/         www.facebook.com/Balkan Fanatik 

Megjelent a Harmonia Garden és Szirtes Edina 'Mókus' első kislemeze 

A Harmonia Garden héttagú hazai zenekar, különleges stílusötvözettel. Ebben a nem mindennapi kertben (sőt: inkább kerthelyiségben) klasszikus slágereket, ismert filmbetétdalokat - olyanokat, mint a Sunny, a Pacsirta vagy a Pump Up The Jam - hallhatunk autentikus csárdással, bossa novával, francia manuche swinggel, tangóval, dzsesszel, és django stílussal ötvözve. A zenekar muzsikája egyszerre szórakoztató és ínyenceknek szóló csemege. A zenekar különlegessége a francia cigány swing ötvözése a tradicionális magyar zenei ízvilággal, hangzással, melynek eredménye ez az egyedi stílus, ahogyan a zenekar nevezi: a Hungarian Django Swing. A formációt 2006-ban alapította öt tehetséges zeneművészeti egyetemet végzett fiatal, Balogh Miklós hegedűs, Horváth Márk és Jakab Viktor gitáros, Oláh Gergely cimbalmos, valamint Lombos Pál bőgős. Az elmúlt években a Harmonia Garden további két muzsikussal, Szirtes Edina Mókus énekes-hegedűssel és Pagonyi András harmonikással bővült. Már készül az együttes bemutatkozó nagylemeze is, amely idén szeptemberben jelenik meg.

A most megjelenő kislemez „Pump Up The Jam” című slágergyanús száma, néhány héttel ezelőtt az MR2 TOP 30 slágerlistájának 2. helyén állt, jelenleg is a rangos 15. helyen szerepel. Szirtes Edina ’Mókus’ körül izzik a levegő. Az augusztus 20-i tűzijáték zenéjének megírása után most lemezbemutató koncertre készül. Közreműködésével jelenik meg a harmincas évek párizsi világát idéző Harmonia Garden új lemeze.

A különleges énekhangjáról és virtuóz hegedűjátékáról ismert zenész, a Fabula Rasa és más zenekarok tagjaként már számos kitüntető díj birtokosa, 2010-ben többek között a „Tesséklássék” című albummal a Fonogram Magyar Zenei Díj,Az év hazai világzenei albumának nyertese. A díjátadón tűnt fel a Harmonia Gardennel, azóta sikerrel vettek részt a FolkBeats vetélkedőn és Fringe Fesztiválon.

A Harmonia Garden zenéjét hallgatva könnyedén a hasonnevű kávéház kerthelyiségébe képzelheti magát az ember, ami alkalmat ad a muzsikusoknak, hogy minden aggály nélkül, könnyedén lépkedjenek a zenei műfajok és hagyományok között. Ugyanakkor a zenekar tagjai változatos eszköztárukat nem egymás mellé halmozva, hanem egymást kiegészítve, egymás tulajdonságait erősítve, javítva használják.

Szirtes Edina tovább színesíti a zenekar palettáját, hiszen a különleges női énekhang és különböző zenei formanyelv találkozása újszerűen hat. Ezt az érdekes zenei kohéziót Clive Hutchinson, egy határozott csavarral az afro-amerikai rapzenével fűszerezi. A lemez létrejötténél közreműködő Four Bones Quartet négy fiatal harsonása további lendületet hoz a Harmonia Garden zenéjébe.

Ezúttal egy érdekes hangszert ismerhettek meg, ami a hangdrum nevet viseli. Manu Delago pedig igaz művésze ennek.