Vicces áldokuval kevert életrajzi film az ibizai DJ-királyról, Frankie Wilde-ról, kinek karrierje ékesen bizonyítja, hogy egy lemezlovasnak nem a hallása a legfontosabb munkaeszköze.
Annak ellenére, hogy eme sejtés valószínűleg a dance/house/drum ‘n’ bass típusú zenei stílusokért kevéssé rajongó közönség soraiban már e film megtekintése nélkül is megfogalmazódott, Michael Dowse rendező filmje talán még számukra is szórakoztató másfél óra lehet.
Bár a címben egy valódi legenda, az angol DJ-kultúra alapító atyái közé tartozó Pete Tong neve szerepel (aki röviden maga is felbukkan a vásznon/képernyőn), a film valójában egy képzeletbeli DJ története, melyet a korántsem képzeletbeli Ibiza valós helyszínein forgattak az alkotók. A sztori szerint Frankie Wilde az ibizai klubok legnagyobb sztárja, gigantikus villában él, szexi felesége van, és bármit megszerezhet, amire csak vágyik. Sikerei csúcsán éri a tragédia: egy veleszületett szervi rendellenességből kifolyólag rohamosan romlani kezd a hallása, mígnem teljesen megsüketül. Mivel mind Frankie, mind pedig környezete balga módon azt hiszi, hogy süketen DJ-zni nem lehet, vége szakad a zajos sikereknek. Frankie-t azonban egy szájról olvasást tanító bájos hölgy ráébreszti arra, hogy a hallássérültek élete sem siralomvölgy, s az életkedvét visszanyerő DJ korábbi sikereinél is nagyobb feltűnést keltve még a keverőpult mögé is visszaküzdi magát.
A film javarészt vad (fekete) humorú, végkimenetelét tekintve pedig derűsen humanista szórakoztató darab, amit a főszerepben fékevesztetten ökörködő angol komikus, Paul Kane alakítása, a könnyűzenei ipart fricskázó poénok és aranyköpések tesznek - a dance műfajt utálók számára is - jó szórakozássá.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.