Arturo Pérez-Revertét magyar rajongói előbb ismerhették meg a filmvásznon, Roman Polanski, ugyanis a népszerű spanyol író regénye alapján készítette A kilencedik kaput Johnny Deppel a főszerepben, majd sorra jöttek a zseniálisabbnál zseniálisabb, elsősorban történelmi kalandregények magyar nyelven is; A flamand tábla rejtélye, A vívómester és az Alatriste kapitány kalandjai.
A mexikói keresztanya
A Dél Királynőjével Pérez-Reverte ingoványos talajra lépett – a mexikói drogkartell királynőjének tartott Teresa Mendoza Chávez legendás alakjának kalandos életét korábbi, kifinomult regényeivel szemben most a lektűr köntösébe csavarva tálaljuk, de van stílusa, ízlése, tetszetős nyelvezete, eleganciája, tehát Pérez-Reverte ezt az akadályt is sikerrel veszi.
A lazán ecsetkezelt, mégsem lyukacsos cselekményszövésből úgyszólván semmi sem hiányzik. Drogkartellek, maffiák, politikus-bűnözés, szenátorok és miniszterelnökök törvényen kívüli kézfogásai a törvény szolgáival és megszegőivel; szóval minden, amiről még Jockey Ewing is csak álmodozni mert, s minden, amihez képest a Forsythe Saga legelrettentőbb hálószoba-titkai is legfeljebb a négyes karikát érdemelhetik ki (lévén, hogy fekete-fehér, s ez károsan befolyásolhatja a mai gyerekek vizuális fejlettségét). Jó könyv, sok mindenre megtanít bennünket, többek között arra, hogy ne legyenek fenntartásaink a teleregényekkel kapcsolatban. Bár a szóban forgó esetben maradtak fenntartásaim. Hogy egy ilyen jó könyvet a szerző, a spanyol akadémia tagjaként, miért engedett ennyire lebutítani – sohasem tudjuk meg. De már ezért is, aki teheti, sürgősen olvassa el.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
