Grecsó Krisztián önéletrajzi ihletésű regényének főhőse az ősei életének felkutatásával próbálja megfejteni önmagát.
A harmincas évei elején járó vidékről származó budapesti fiatalembert elhagyja a barátnője és ez az érzelmi vákuum elindít benne egy belső keresést. Korábban érdektelenül szemlélte a családja történeteit, de most kezébe kerülnek nagyanyja önéletrajzi írásai, egy cikknek köszönhetően kellemetlen családi titkok derülnek ki és a saját lelki sebeinek nyalogatása helyett beleássa magát ősei sorsába.
Az utolsó utáni pillanatban van, amikor még megtudhatja a családtagok életének titkait, rejtett dimenzióit, mert a régi idők tanúi már halottak, idősek, az ismert történetek töredékesek, kozmetikázottak. Hősünk azonban felkeres idős barátot és szeretőt, akiknek az elbeszélésiből a szülők, nagyszülők, nagybácsik, nagynénik sorsán át a vidékről származó pestre szakadt emberek identitáskeresése rajzolódik ki.
A mozaikszerűen összeálló történetekben szerelmek, vágyak, szenvedélyek és szenvedélybetegségek kínjait és örömeit ismerhetjük meg.
Az igazság gyakran nem túl hízelgő, és az esendő elődök kudarcai és bukásai egyszerre okoznak szorongást és félelmet a gének hordozta örökletes tulajdonságoktól, de erőt is adnak azok legyőzéséhez.
Az ősök életében tett időutazás végén vajon összezavarodva, csalódva vagy megerősödve tér vissza főhősünk a saját sorsához? Jobban tudja-e élni tovább a saját életét, mint az ősei vagy a családi sorsok ismétlődésének áldozata lesz? A válasz mindenkinek más, mert mindenki egy másik családi lánc másik láncszeme, sajátos egyedi jellemmel és sorssal.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.