A fiú a tükörből avagy rekviem a gyerekkorért
Játék az elveszített gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, családon belüli erőszak ellen.
A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető.
Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"
A darab az idei "Család Éve" kapcsán különös aktualitást nyer.
Az „ A fiú a tükörből” Paulinyi Tamás Irodalmi- díjas regénye, a „Bólébál” színpadi változata.
Paulinyi Tamás – író, pszi-kutató. Meghatározó tevékenységei: oktatás, írás, tudatkutatás. Az integrált megismerés oktatására létrehozott, Szepes Mária fővédnökségével működő Szintézis Szabadegyetem igazgatója és előadója, a különleges pszichés képességeket vizsgáló Pszi Labor vezetője. A „Bólébál” c. regény önéletrajzi könyve, mely 2008-ban az Athanaeum Kiadó gondozásában jelent meg és Irodalmi díjban részesült.
Részletes tartalom:
Önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ – két hangra. A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke „démonaival”. Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, „teli lommal, teli emlékkel, teli halottal”. Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab végére – remélhetőleg – a terápiás hatás s em marad el, ami az Író hite szerint „élőre és holtra egyaránt kiterjed, adott esetben jól járhat a néző is”.
A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
