Darvasi László Virágzabálók című mesterműve, és Szécsi Noémi idén tavasszal megjelent Nyughatatlanok-ja után Rakovszky Zsuzsán volt a sor, hogy megírja a saját XIX. századi regényét, ami egyúttal egy erőteljesen kortárs gender-regény is lett – ahogyan erre már maga a cím is bravúrosan utal.
Kibékíthetetlen ellentétek
Rakovszky főhőse a Régi Magyar Társasélet és az Európa Bál szerzője, az 1859-ben született Vay Sándor író-költő, született Vay Sarolta grófnő – mai szóval élve transzszexuális. Persze erre a XIX. század társadalmának még nem volt szava, így VS életét ez a feloldhatatlan, kibékíthetetlen ellentét őrli fel: nő létére férfiként gondolkodni, élni, szeretni, viszont szeretve lenni. Ami azért a körülményekhez képest egészen jól is megy neki, hiszen élete során kétszer is megnősül, a regény épp második házassága idején kezdődik Klagenfurtban, amikor apósa, aki kölcsönadott neki 800 forintot, nyomozni kezd utána Pesten, és miután rájön, hogy veje valójában egy fiatal nő, börtönbe csukatja. VS ügyvédje azt javasolja, hogy elmeorvosi vizsgálattal olcsóbban úszhatja meg a dolgot, így a börtönben Dr. Birnbacher kérésére Sándor/Sarolta megírja életének történetét. A regény középső – és terjedelmében legnagyobb – szakaszát VS betétregényként is funkcionáló memoárjának és Birnbacher doktor feljegyzéseinek váltakozása adja, és az olvasó persze arra is választ kap, hogyan zárul VS klagenfurti pere. Amire nincsenek – mert nem is lehetnek – válaszok, az voltaképpen maga a regény egésze, egy Jókai nyelvén megszólaló XIX. századi én-történet a nemi identitásról, valóságról és illúzióról.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
