Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mi nem tetszett ebben a filmben. Amikor nekiállok egy kritikának, általában megnézem, hogy a külföldi szakemberek és közönség hogyan vélekedik az adott filmről. Persze, ha nálunk később van a bemutató. Nem nagyon befolyásolja a véleményem, hogy ők mit mondanak, de eddig még nem is fordult elő velem, hogy nagyon eltértem volna az átlagtól. A Koszorúslányok esetében azonban gyökeresen ellentétes gondolatok fogalmazódtak meg bennem a filmről, mint mindenki másnak. És nem nagyon értem, hogy miért van ez így.
A Rotten Tomatoes szerint ez a vígjáték a kritikusok véleménye szerint 89%-os, a nézők véleménye szerint pedig 88%-os. Ezek olyan eredmények, amiktől úgy esett le az állam, hogy órákig kerestem. Az állam is, valamint magamban a hibát, amiért szerintem ez a film nem, hogy nem ilyen jó, de egyáltalán nem jó. Pedig próbáltam benne megtalálni a jót, folyamatosan igyekeztem belemerülni a történetbe, a karakterekbe, a hangulatába. De nem sikerült! Egy egészen kicsit sem.
Maga a történet eszelős jó is lehetne, hiszen mi más lehetne viccesebb egy neurotikus koszorúslánynál. Mert ugye általában a menyasszonyok akadnak ki, itt viszont a legjobb barátnő, aki egy olyan mértékű pechszéria közepén van, hogy egyszerűen nem tud igazán örülni semminek. Csakhogy a karakter olyan mérhetetlenül sekélyes, önző és hisztérikus, hogy nálam csak a szívlapáttal… kezdetű szófordulat jutott róla eszembe, ahogy lényegében az összes többi szereplőről. A színészekkel nincs baj, mivel ők kifejezetten jól végezték a munkájukat, arról nem ők tehetnek, hogy az írók ilyen alakok bőrét húzták rájuk. A fő baj az, hogy olyan rettenetesen ki vannak sarkítva az egyes koszorúslányokban az emberi természet legnagyobb gyarlóságai, hogy más jellemvonásoknak nem is maradt hely. Ez viszont belőlem nem vált ki nevetést, inkább undort és megvetést, viszont a teremben ülők nagy százalékának nagyon tetszett, voltak, akik visongva röhögték végig a filmet. Szerintük biztosan nagyon vicces volt.
Ha már a humornál tartunk, ezzel is volt némi gondom. Létezik egy másik szófordulat: kaka-pisa-kövérember. A Koszorúslányok nem nagyon mozdult el erről a tengelyről, ami szerintem egy kicsit kevés. Ennél azért sokkal kifinomultabb poénokat vártam, hiszen nőkről van szó, az ég szerelmére. Bár a szóban forgó egyedek valóban igazi szörnyetegek, de a méltóságukat egy egészen aprócskát meghagyhatták volna. Vagy ez túl nagy kérés? Valamiért úgy éreztem, mintha ezt a mozi valódi nőgyűlölők hozták volna össze, akik egy csúnya szakítás miatt bosszút akarnak állni a teljes nemen. Mintha valaki csak azért készítette volna az egészet, hogy lejárassa a csajokat, gusztustalan és kissé gyerekes módon.
A film producere az a Judd Apatow, akinek a Felkoppintva és A 40 éves szűz című filmeket is köszönhetjük. Valahogy eddig azt hittem, hogy az ő neve garancia a jó szórakozásra. Mostantól éppen az ellenkezője jut majd az eszembe.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
