A bunker
(The bunker)
A bunker műfaji besorolása némiképpen gondot okozott számomra, ugyanis többféle szempontból közelíthetjük meg. Háborús lehet a környezet miatt, ahol a történet játszódik. Horror a története miatt, mégis én inkább drámának titulálnám az illik a filmre leginkább.
A történetről annyit, hogy 1944-ben a szövetségesek előretörése elől menekülő német katonák egy elhagyatott bunkerra bukkannak az erdőben. Voltaképpen a bunker nem elhagyatott, hiszen 2 ember őrzi egy gyerek és egy vénember. Ez tökéletesen példázza azt, hogy a háború vége felé Hitler mindenkit besoroztatott az abnormális ideái védelmére. Az öreg természetesen elmondja a bunker alatt húzódó katakombarendszer és egy tömegsír legendáját. A tiltás ellenére mégis lemerészkednek az alagutakba a katonák, ahol az ellenséget keresik -a szövetségeseket-, voltaképpen saját félelmeikkel kell majd szembenézniük.
A film egy idézettel kezdődik, ami rögtön elnyerte a tetszésemet: „Ha sokáig bámulsz egy szakadékba, visszanéz rád.” (Nietzsche). Ez nem az én sznobizmusom, hogy Nietzsche idézet van benne és akkor az már milyen jó, nem erről van szó, hanem, hogy tökéletesen illik a film mondanivalójához. Nem szeretném lelőni a poént a lényeg, hogy rendkívül magával ragadó és fordulatos a film. Az emberi lélek rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást és megláthatjuk, hogyan is viselkednek a különböző személyiségű emberek ugyanabban a környezetben, miközben szembenéznek a külső és belső fenyegetéssel.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
